Teáscsésze
A történet Glasgowban
játszódik, annak is a nyugati részén, tehát nem is a legrosszabb városrészben.
Volt egy nap, amikor
háromszor jött ki a rendőrség a felettünk lakó pár miatt.
Először délelőtt, amíg
a szociális munkások itt voltak (tőlem kért a srác két darab csészét, mert nem
tudták megkínálni a látogatóikat teával, ekkor említette, ki van náluk, ekkor
láttam először). A szociális munkásokkal együtt rendőrök is jöttek, gondolom
csak valamilyen előírás miatt.
Ekkor még minden csendes.
Ja, a fiú arcán egy
hosszú forradás fut végig a fülétől a szájáig. És igen, tudom, csúnyák ám az
előítéletek, de sajnos ettől még nem lesz kedvesebb a szememben ez az ember.
Utána este 8 körül,
amikor egymásnak estek és veszekedtek, a feldöntött bútorok hangjából ítélve
verekedtek, dulakodtak. A lányt letartóztatták, a fiú itt maradt.
Majd este 10 körül
ismét, amikor a szomszédokat kérdezték végig, hallottak-e valamit. Éjfél körül
a srác elkezdett tombolni a lakásban, újabb bútorok dőltek, törtek… a tv reggel
5-kor is bömbölt még. Másnap reggel egy összetört cserepes virágot láttam az
ablakuk alatt az utcán, sejtem, hogy került oda.
Még pár napig jött a
rendőrség kérdezgetni a szomszédokat, minden
rendben van-e, nem hangoskodnak-e ismét a harmadikon?
Persze nekem a
legkényelmesebb az volna, ha elköltöznének, börtönbe kerülnének hosszú időre, vagy
bármi más miatt nem jönnének vissza sosem. De ettől még az ő életük nyilván nem
oldódna meg.
Milyen élet az, ha a
sosem látott szomszédtól kell csészét kölcsönkérned, mert neked nincs? Ezek
szerint ha valaki jön hozzájuk, akkor mindenki üvegből/dobozból iszik?
A teáscsészéket azóta
sem láttam. És nem fogom visszakérni, pedig szerettem őket.