0 megjegyzés

Teáscsésze


A történet Glasgowban játszódik, annak is a nyugati részén, tehát nem is a legrosszabb városrészben.

Volt egy nap, amikor háromszor jött ki a rendőrség a felettünk lakó pár miatt.
Először délelőtt, amíg a szociális munkások itt voltak (tőlem kért a srác két darab csészét, mert nem tudták megkínálni a látogatóikat teával, ekkor említette, ki van náluk, ekkor láttam először). A szociális munkásokkal együtt rendőrök is jöttek, gondolom csak valamilyen előírás miatt.
Ekkor még minden csendes.
Ja, a fiú arcán egy hosszú forradás fut végig a fülétől a szájáig. És igen, tudom, csúnyák ám az előítéletek, de sajnos ettől még nem lesz kedvesebb a szememben ez az ember.
Utána este 8 körül, amikor egymásnak estek és veszekedtek, a feldöntött bútorok hangjából ítélve verekedtek, dulakodtak. A lányt letartóztatták, a fiú itt maradt.
Majd este 10 körül ismét, amikor a szomszédokat kérdezték végig, hallottak-e valamit. Éjfél körül a srác elkezdett tombolni a lakásban, újabb bútorok dőltek, törtek… a tv reggel 5-kor is bömbölt még. Másnap reggel egy összetört cserepes virágot láttam az ablakuk alatt az utcán, sejtem, hogy került oda.
Még pár napig jött a rendőrség kérdezgetni a szomszédokat, minden rendben van-e, nem hangoskodnak-e ismét a harmadikon?

Persze nekem a legkényelmesebb az volna, ha elköltöznének, börtönbe kerülnének hosszú időre, vagy bármi más miatt nem jönnének vissza sosem. De ettől még az ő életük nyilván nem oldódna meg.
Milyen élet az, ha a sosem látott szomszédtól kell csészét kölcsönkérned, mert neked nincs? Ezek szerint ha valaki jön hozzájuk, akkor mindenki üvegből/dobozból iszik?

A teáscsészéket azóta sem láttam. És nem fogom visszakérni, pedig szerettem őket.

0 megjegyzés

Büszkeség és balítélet 200 éve

Ebben az évben ünnepli 200 éves születését Jane Austen Büszkeség és balítélet című regénye.


Isten éltesse még sokáig!


0 megjegyzés

Titokzatos papírszobrok



2011 során tíz különböző, papírból és könyvekből készült szobrot találtak Edinburgh-szerte, leginkább könyvtárakban, filmszínházban, az Írók Múzeumában és ezekhez hasonló helyeken. Íme néhány kép a csodás alkotásokról. (Még írok róluk, de egyelőre jönnek a képek).