0 megjegyzés

Edinburgh International Film Festival

A napokban zajlik a nemzetközi filmfesztivál a városban. Az egyik vetítési helyszín a Filmhouse, egy igazi művészmozi, ami előtt naponta elmegyek, és sokszor megyünk oda moziba is. Szeretem ezt a régi épültet, a kevés vetítőtermével, hangulatos kávézójával.
Ma, amikor betértem, hogy egy programot felmarkoljak, egyszer csak egy magyar feliraton akadt meg a szemem a kirakott prospektusok között. Egész konkrétan a MAGYAR szón. Egy régebbi, 2010-es rendezvény kiadványa volt Magyar Cartoon Forum címmel. Kicsi a világ, újra megállapítottam. :-)


        
Tilda Swintonnak is tetszett


A Brave c. új Disney filmet, amit itt mutatnak majd be, azt hiszem nem sietek megnézni, mert nagy tömeg lesz a bemutatóján. De azért megnézem... már csak a skót vonatkozásai miatt is.
Amúgy nagyon tetszik a fesztivál idei "arculata".





0 megjegyzés

Drink Coffee


Nos, nem sok köze van a városhoz ennek a képnek.
De ma nagyon is találónak érzem, nagy szükségem van az éltető nedűre. De azért igyekszem értelmes dolgokra használni az így nyert energiát! :-)

Amúgy pár napja tányéralátét formájában találtam rá a fenti, immár kultikussá vált képre egy belvárosi (Grassmarket) boltocskában, talán ezért is jutott most eszembe.

0 megjegyzés

The Innocent Railway

És ez most teljesen komoly!
Így hívják azt a valaha volt vasúti pályát, amit ma felfedeztünk az Artúr Széke közvetlen közelében.
Az Edinburgh-tól délre, délkeletre elterülő szénbányákat volt hivatott összekötni a várossal. 1831-ben ló vontatta vasútvonalként nyitották meg a szénszállítás számára. De hamarosan már utasokat is szállított Dalkeith és Edinburgh között.

Az "Innocent" becenév eredetére vonatkozóan több magyarázat is van. Az egyik szerint a lóerő használata miatt kapta ezt a nevet, egy olyan korban, amikor a gőzgépek már bőven használatban voltak, de azért nem mindenki tartotta biztonságosnak őket. Nem így persze a lovakat... :-)
A másik magyarázat a jó baleseti startisztikáknak tudja be a különös nevet: évente 300-400 ezer utast szállítottak a közel 10 mérföld hosszúságú vonalon, baleset nélkül.
A vonalat 1968-ban zárták be. Bizonyos szakaszait pedig 1981-ben újra megnyitották, mint kerékpár és gyalogút.
Az Artúr Széke közelében elterülő közel fél km-es hosszúságú alagút az eredeti tervek szerint megépítve, ma is használatban van, mint a kerékpárút része. Kicsit félelmetes a hosszú egyenes alagút, ahol jópár fokkal hűvösebb van, mint odakint, de a maga idejében méginkább az lehetett, pislákoló gázlámpákkal megvilágítva...

A városban sok helyen fellelni ennek vagy ehhez hasonló korábbi vasútvonalaknak a nyomait, nagyrészt a gyalogosok és kerékpárosok nagy örömére. Jó látni, hogy ezeket a korábban nagy energiabefektetéssel megépített utakat nem elfelejtik, beépítik, hanem (részben) újrahasznosítják. Csak úgy mint sokminden mást is ebben a kultúrkörben, de erről majd máskor, már rég készülök külön is írni a témáról.

Mai eredeti úticélunk Duddingston kies kis falucskája volt, ahol az ország legrégebbi fogadója/vendéglője található, a The Sheep Heid Inn, mely az 1360-as évektől tartja nyitva kapuját az arrajáró vándorok előtt.
A falucska amúgy pont félúton van a Holyrood Palota és a Craigmillar Kastély között, így aztán sokszor megpihentek itt a királyi fenségek is, pl. VI Jakab (csak Skóciában, amúgy I Jakab, angol királyként vonult be a történelembe), vagy édesanyja I Mária, skót királynő.



Sajnos ez nem saját kép, a nap sem sütött ilyen szépen...

Duddingston Kirk
Panoráma a Loch és a Pentland Hills irányába... micsoda kertek...
Nyúl Péter eredetije?

0 megjegyzés

A Dalai Láma Skóciába látogat

Tegnap járt Edinburgh-ban őszentsége, a Dalai Láma.
Az Usher Hall és a Royal Mile környékén a szerencsések találkozhattak vele a délelőtti órákban.
Az eseménynek külön honlapot is szenteltek: http://www.dalailamascotland.org/
Tegnap még Dundee-ban is megfordult, ma pedig már Inverness gyönyörű kis városában van.

0 megjegyzés

Kukabúvárok

Egyik legkedvesebb rajz-sorozatom egy finn illusztrátor, (és kertész) Inge Löök alkotása.
Ez, a két idős hölgyet "bemutató" sorozat, jobbnál jobb darabokkal büszkélkedik. Köztük ezzel:

Mindezt csak azért írom, mert ma egy az egyben ezt a jelenetet láttam az utcán. Portobello tengerpartjához közeledve a szűk kis főutca egyik sarkán két hatalmas, piros kuka, mellettük pad. Az egyik kukában (benne!) egy cigányasszony, adogatja ki a másiknak a "szajrét", ami szépen tornyosul már a padon... A zavar vagy sietség legkisebb jele nélkül válogatnak, szemezgetnek. Recycle...

Apropó, cigányok. A kórházban megkértek, hogy töltsek ki bejelentkezéskor egy adatlapot, milyen nemzetiségűnek érzem magam, mi a vallásom, szexuális irányultságom...stb., az itt szokásos kérdéssor.
Az etnikai csoportba való besorolásnál a következő lehetőségek közül választhattam: ír, skót, wales-i, angol, brit, egyéb brit keverék, "egyéb: kérjük fejtse ki", lengyel vagy vándorcigány. Hát kérem, ez azért azt mutatja (most mindenféle szociális érzékenység nélkül, és ezért elnézést is kérek), hogy bizony benne vannak rendesen a köztudatban. Annak ellenére, hogy én nem sok vándorcigánnyal találkoztam eddig. De igazából abban sem vagyok biztos, hogy helytálló ezt a kifejezést, etnikai megjelölést használni manapság, számomra igencsak 19. századi íze van...

0 megjegyzés

Öregesen

Ma valahogy olyan szép lassú napom volt, mint az öregeknek. És más szempontból is, néha a saját nagymamámra emlékeztettem magam a nap folyamán... :-)

Először is: szabadnapos voltam.
Reggel a Western General Hospital-ban kezdtem a napot, némi kivizsgálással (ráérős üldögélés). Ahogy én láttam az egészségügyi rendszer szépen, olajozottan működik. Kedvesek, előzékenyek voltak mind, akikkel találkoztam. De azért itt sincs kolbászból a kerítés, nincs pénzszórás (persze nem is kell, ha jól működik, az pont elég).

Mire végeztem, kisütött a nap, pedig reggel nagyon szürke volt az ég, esett is rendesen. A jóidőnek megörülve gyalog vágtunk neki a Botanikus Kert felé vezető utunknak.
Az Inverleith Parkban akadt némi nehézségünk, ugyanis az elmúlt egy-két nap bőséges csapadékát annyira felitta a gyep, hogy simán kirakhatta volna a "megtelt" táblát; már az aszfaltutat is arasznyi magasan elöntötte a víz. Azért persze átjutottunk. :-)
Mellesleg a parkban csodás atmoszféra fogadott minket: vihar utáni párás, ködös idő, a gyönyörűen ápolt gyep, gondosan nyírt bokrok, fák, madárcsicsergés mindenfelé. Ha valakinek mond valamit a Keira Knightley féle Büszkeség és balítélet c. film, akkor ott láttam hasonló tájakat, színeket.
A Botanikus Kertben csak épp hogy körbenéztünk, megcsodáltuk az óriás lapuleveleket, amik a pár csepp eső ellen kiváló védelmet nyújtottak (könnyedén be lehet állni alájuk átlagos testmagassággal). A kávézóban összefutottunk egy lánnyal, akivel a kórházban együtt vártunk. Hiába, kicsi ez a város. Nagyon remélem, hogy jó híreket kapott ő is...
Aztán hazasétáltunk. Igaz, szakadt az eső, de csak az út vége felé.
Délután voltam pár órát önkénteskedni a közeli Barnardo's-ban. Vettem néhány könyvet is. Úgy tudok örülni az ilyesminek, mintha a lottó ötöst nyerném meg: egy Maugham, egy Jane Austen, egy Agatha Christie, egy Conan Doyle és egy J.K. Rowling gyarapítja ma a kis könyvtáramat. Mindez 68 penny-be került (kb 200 ft), amit nem igazán értettem, de Henrietta, az üzletvezető ragaszkodott hozzá... :-) Míg a boltban voltam, elég nagy vihar csapott le a környékre: hatalmas égdörgések, pislákoló lámpák... a közeli Musselburgh-ban áramszünet is volt.
De mire hazaértem, újra napsütés. Így aztán leszaladtam Portobello-ba, kicsit megcsodálni a tengert...
Útközben pedig ezt találtam:


Mit lehet erre mondani??? :-)))


Még néhány kép a tengerről:

0 megjegyzés

Olimpiai Láng



Szerdán érkezett a városba az Olimpiai Láng.
Nem láttam, és ettől kicsit lelkibeteg vagyok, de azért így is átérzem a dolog súlyát szépségét.
Emeli Sande koncerttel volt egybekötve a láng érkezése a várba. Óriási show, koncert, tombolás. Én sajnos egyáltalán nem szenvedhetem ezt a "művésznőt", persze nem miatta tartottam távol magam az eseménytől. Egyszerűen elaludtam...
Nem mondom, hogy "majd legközelebb", mert nem hiszem, hogy Brazíliában lennék majd 4 év múlva (persze ki tudja?).
Olimpiai ötkatika Edinburgh-ban

0 megjegyzés

Nagy kékség

Az utcánkban van egy fa, ami kb egy hónapja kezdett virágozni, és nagyjából mostanra fáradtak el a virágai. Amik kékek. Nem lilák, vagy ciklámenszínűek, hanem kékek. Számomra annyira újszerű volt ez a látvány, hogy meg is örökítettem.
Azt hiszem, hogy Ceanothus-nak hívják, de nem vagyok benne teljesen biztos.





0 megjegyzés

Megvizsgálom, jó?

Ma orvosnál jártam. Itteni életem során (majd egy év után) először. Ehhez mérten kicsit feszengtem is, hogy értjük majd meg egymást a dokival. Egy indiai orvost dobott ki nekem a rendszer, szóval nyelvi gondom nem volt, ők általában számomra elég érthetően beszélnek.
A doki iszonyú körülményesen elmagyarázta, hogy meg kell vizsgálnia, amihez majd le kell vetkőznöm, ilyen jellegű vizsgálatnál pedig szükséges egy női munkatárs jelenléte is. (Atyám, micsoda szabályok lehetnek még ezen kívül, amikről egyelőre nem is tudok!) Mit szeretnék, ha a hölgy a vizsgáló függönnyel elkerített részébe bejönne, vagy elegendőnek érzem, ha a függönyön túl várakozik (készenlétben, hátha segítségért kiáltok)? Mondtam, hogy nekem igazán mindegy, ahogy gondolja. Behívta a hölgyet (akit nem is láttam, a függöny túloldalán volt), megvizsgált, majd megköszönte a hölgy jelenlétét, aki még azelőtt elhagyta a szobát, hogy én felöltöztem és kijöttem volna.
Szóval igazából gőzöm nincs, tényleg egy nő jött-e be. Na, de mindegy is.
Lényeg, hogy a mai sokk is megvolt.
Azt eddig is tudtam, hogy a gyerekekkel, idősekkel vagy fogyatékosokkal dolgozóknak szigorú átvilágításon kell átesniük mielőtt munkába állhatnak, meg hogy pl gyerekekről nem nagyon ildomos fényképeket készíteni, ha nem a sajátjaid (mert ugye ki tudja milyen célra használod majd fel a képeket később - mindenkinek a fantáziájára bízom a dolgot). De ez azért kicsit megdöbbentett.

0 megjegyzés

Heavy rain

Megáll az élet pár pillanatra, ha az eső kicsit hevesebbre fordul. Amit mi normális esőként ismerünk, az itt az extrém, azaz heves esőzés kategóriába tartozik (esik). A napokban pont elkapott egy ilyen zápor vagy zivatar. Az emberek tágra nyílt szemmel álltak valami fedett helyen és meredtek a szakadó esőre, miközben azon sopánkodtak, micsoda "heavy rain"-t kaptak ki.
Ez nyilván amiatt van, hogy a szitáláshoz, szemerkéléshez hozzá vannak szokva, már észre sem igen veszik (kapucnis ruhadarabok előnyben). :-)

0 megjegyzés

Bass Rock

Az elmúlt hetek összegyűlt élményeit majd szép lassan leírom.
Először is ezt:


Nemrég (egy-két hónapja) hallottam, hogy Colin Firth és Nicole Kidman a városban és annak környékén forgatnak. Például North Berwick-ben (a készülő film címe: The Railway Man).
Így jutottunk tehát el ebbe a kicsiny, tengerparti városkába. Gyönyörű, homokos tengerpartja van, golfpályákkal és viktoriánus házsorok mindenfelé.
Edinburgh-tól kb 40 mérföldre (30 percnyi vonatútra) fekszik, gyakorlatilag két kihúnyt vulkán között. Az egyik a szárazföldön (jobbra, a sötétebbik domorulat), a másik pedig bent a tengerben található (a baloldali fehér). Ez utóbbi a Bass Rock.
(Ez a kép Edinburgh-ból készült egy "viszonylag" tiszta napon.)



És, mint az sejthető, nem a szikla anyaga az, amitől fehér (hiszen errefelé szinte minden kő szürke vagy legalábbis szürkés - gránit), hanem a több ezernyi, ott fészkelő tengeri madár ürülékétől, magyarul a guanótól.
Sir David Attenborough szerint a sziget egy, a világ tizenkét természeti csodája közül (2010-ben látogatta meg a madárseregletet).
Itt él Európa legnagyobb szula populációja (óriási, akár 1 méter magas madarak, 180 cm-es szárnyfesztávolsággal) a Sula bassana, vagy másképp Morus bassanus. És bizony a névbeli hasonlóság nem a véletlen műve, hanem pontosan erről a kis szigetről kapta tudományos nevét is a faj!

Néhány éve nyitottak meg egy "Skót tengeri madár központot", ahol a nagyérdemű közönség közelebbről is megismerheti a környéken élő, átvonuló, költő madarakat.
Akinek vastagabb a pénztárcája, az hajókirándulást is tehet 10-12 személyes kis hajókkal a sziget körül, mely 5-6 órás program, és kb. £100-ba kerül, egyszeri kikötéssel az egyébként lakatlan szigeten.