0 megjegyzés

Vásárlói elégedettség

Mióta itt vagyok, mindig is tudtam, hogy egész más az itteni üzletek reklamációról / termék cseréről / minőségi kifogásról kialakított felfogása, mint otthon. Néha annyira, hogy hihetetlennek is tűnik.
Az otthoni mentalitás mélyen bele van ivódva az agysejtjeimbe, és nehéz átállni egy ettől merőben eltérő rendszerre.
Ma, napok óta tartó töprengés és tipródás után végül visszavittem egy pár hónapos csizmát a boltba, és megkérdeztem, hogy normális-e ennyi idő után egy-egy lyuk a csizma talpán. Először azt mondták, hogy sajnos nem tudják kicserélni, 24 nap után erre nincs mód az áruház erre vonatkozó irányelvei szerint. De végül egy supervisor megjelenését követően mégiscsak arra jutottak, hogy (szó nélkül) visszaadják az árát.
A legjobb esetben is csak arra számítottam, esetleg "levásárolhatom" az összeget az üzletben, ha egyáltalán... Így aztán nagyon megörültem ennek a megoldásnak (mivel a bolt mostani kínálata nem volt túl meggyőző).
Persze előtte napokig ezen stresszeltem, hogy ez a kérdés vajon itt megállja-e a helyét, szoktak-e ilyet csinálni mások is, nem néznek-e antilopnak a boltban... stb. Hát úgy néz ki, nem.


Ezek azok a dolgok, amiket csak idővel lehet megtanulni, de inkább megsejteni, hogyan is "normális" az adott közösségen belül. Van még ilyesmiből, jó sok ...


Mellékesen, de a pillanatnyi bevándorlási helyzetet jól szemlélteti ez az eset is: a pénztáros egy litván srác volt, a supervisor egy indiai fiatalember, én pedig spanyol fegyverhordozómmal, magyar létemre, szemben velük. Mindannyian más-más kultúrából jövünk, mégis itt, ebben a helyzetben, az Egyesült Királyságban érvényes viselkedési és üzleti szokásjognak megfelelően viselkedünk. Hmm...

0 megjegyzés

Primavera


Lassan nyúlnak a nappalok... végre! 
Mostanában kicsivel nyolc előtt már világosodik és délután öt körül kezd csak sötétedni.
Tegnap délelőtt gyönyörűen sütött a nap, mikor észrevettem az első kikericseket. Azóta már több kertben, parkban is figyeltem, és bizony szépen sorban bújnak elő halványsárga szirmaikkal... meg van lila is...


Másik, kevésbé romantikus jele a tavasznak a rengeteg rövidnadrágos futó, akikkel a napokban városszerte találkozni (részemről télikabátban, sálban, sapkában és kesztyűben szoktam kilépni a házból). Van, aki olyan bátor, hogy rövidujjú pólót vesz a sorthoz, de egyelőre azért még ők a kisebbség. Szóval szerintem ők már tudnak valamit a közeledő jobb időkről...


Lassan kezdem átböngészni a vetőmagokat, virághagymákat: mi van tavalyról és mit szeretnék még majd ültetni újdonságként. Azt hiszem napraforgó mindenképpen lesz idén a kertben. Bár nem lesz könnyű dolga a Nappal errefelé... :-)
Az egyetlen virág, ami folyamatosan virágzik egész télen, a muskátli az ablakban (annak is a külső felén). Kicsit kifakultak ugyan a virágai, de rendületlen kitartással bontja őket... :-)



0 megjegyzés

Otthon-itthon

Jó volt hazamenni és jó most visszajönni is.

Vannak dolgok, amik feltűnnek az ide-oda utazás során. Vagyis inkább csak még feltűnőbbek lesznek, hiszem amúgy tudatában vagyok a különbségeknek.
Apróság: pl. a közlekedési lámpák nagyobb méretét már egészen megszoktam, hirtelen kicsinek tűnt az otthoni. Arról nem beszélve, hogy reflexből keresem a nyomógombot a zebra környékén...

Budapest gyönyörű! És Edinburgh is! Örülök, hogy élhetek mindkét városban, hogy megismerhetem őket, hogy "lakosuk" lehetek.
:-)