0 megjegyzés

Újrahasznosítás


Mac, a szomszédnénitől
A fenti Apple gépet (hozzá kell tennem, elég régi modell, inkább történeti értéke van csak, bár hibátlanul működik) egy szomszédtól kaptuk, akinek már nem kellett. Nem dobta ki, hanem körbekérdezett, hátha valaki hasznát veszi.

Már régóta szeretnék erről a témáról írni, és párszor említettem is, hogy feltűnő, milyen okosan csinálják errefelé az újrahasznosítást, általában.
Beszélhetünk étel-hulladéktól kezdve, a nem kívánt ruhákon, könyveken, bútorokon, elektronikus berendezéseken át egészen az új funkciót kapó épületekig, utakig.
De talán még hátrébbról kellene kezdeni.
Ahogyan én látom, igencsak mélyen bele van gyökerezve a kultúrába itt a "jótékonykodás", az adakozás. Szinte nem látni olyan "kisboltot", ahol a kassza mellett ne lenne egy-két persely a hadiárvák vagy a kóborkutyák javára kitéve. Nem is beszélve a nagyobb áruházakról, ahol időnként gimnazisták segítenek szatyorba pakolni a bevásárlásodat, és cserébe némi adományt várnak egy-egy adott célra.
De ami a lényeg, hogy az emberek adnak is, méghozzá nem kevés pénzt. A visszajáró aprókból bizony szép summa gyűlik össze, még ha lassan is. Sok kicsi, sokra megy.
Ezen kívül számtalan olyan rendezvénybe futottam már bele, amelyek egy konkrét dologra fordították pl a nevezési díjakat / belépőjegyek árát (sok sportesemény ilyen: futóversenyek, foci bajnokságok...stb). Az egyik legnagyobb ilyen a The Moonwalk nevű gyaloglás, melyet országszerte megrendeznek minden nagyobb városban. Több ezren (ha nem tízezren) neveznek, méghozzá nem is kevés pénzért (kb 50 és 70 font között volt a nevezési díj). A pénz megy a mellrák kutatás számára, a médiafigyelem pedig, amit egy-egy ilyen méretű esemény kelt, segít felhívni a figyelmet az adott témára.
Ha nem is csak az anyagi oldalát nézzük a dolognak (ami szintén nem kis dolog): hányan tennénk meg ugyanezt? Egy éjszakát gyaloglással tölteni (42km!) - úgy hogy a következő nap munkanap van - csak azért, hogy felhívjuk a figyelmet valamire?

Komoly, profin megszervezett rendezvények, a befolyt pénz pedig rögtön megy is az adott célra.
Nos, ezzel a mentalitással talán már nem is olyan meglepő, hogy figyelmet fordítanak a (bármilyen szempontból) hátrányos helyzetben lévőkre.

A rádióban naponta hallani a "reklámot": gondold meg, mit vásárolsz, írj listát mielőtt boltba mész, mert a megvett élelmiszerek egy ötöde aztán a kukában végzi (UK átlag), ezzel káros gázkibocsátást okozva, nem is beszélve ugye a pocsékba ment szállítás, csomagolás stb költségeiről, melyet a kedves vásárló fizet meg. Nevetséges, hogy erre fel kell hívni a figyelmet, mégis így van. Magyarországon biztos vagyok benne, hogy ez a pocsékolás a közelében sincs az itteni mértéknek.

A "second hand" boltok kultúrája ugyan már nálunk is hódít egy ideje, csak kicsit más felfogásban, mint itt. Otthon legtöbbször az itt megunt, adományba adott vagy Charity Shop-okban olcsón kapható ruhák kerülnek a "second hand" üzletekbe. Amit az átlag magyar fogyasztó vesz meg, igaz a boltinál jóval alacsonyabb áron, de mégis a saját pénztárcájához mérve nem filléres tételként. És ami a legfontosabb: a profit a tulajdonost gazdagítja, semmi fennkölt cél... (legalábbis én nem találkoztam vele).
Lassan otthon is nyílnak a Charity Shop-ok, biztos időbe telik majd, míg hozzászokunk.

Egy másik terület, de szintén az újrahasznosításhoz kapcsolódik: a számtalan épület, köztér, út új funkcióba való átvezetése. Csak Edinburgh-ban legalább 5-6 olyan templomépületet ismerek, amelyek ma már eredeti funkciójuktól elszakadva lakóházként, irodaként, sportolási célokra átalakítva vagy rendezvényteremként működnek. Nem mondom, hogy ez mindig örömteli látvány, de biztos, hogy értelmesebb valami másra használni ezeket a tereket, mint egyszerűen csak hagyni őket összedőlni. Ez a kis összefoglaló a skóciai templomépületek új felhasználási formáit taglalja. A templomok csak egy kis része az újrahasznosított épületeknek, nyilván kitüntetett figyelmet kapnak korábbi szakrális funkciójuk miatt.

Az utak, vasútvonalak esetében leginkább konzerválásról van szó. Például a West Highland Way mentén többször is régi katonai út vagy egykori vasút nyomvonalán vezet a jelzés (természetesen már sínek nélkül). Leggyakrabban gyalogosok, kerékpárosok számára alakítják át ezeket az utakat, úgy mint ahogyan Edinburgh-ban is, számos egykori vasút helyén ma már bringaút fut.

Más, az enyémtől eltérő gondolkodásmód kell az ilyen forradalmi újrahasznosításokhoz. De ez nem jelenti azt, hogy nem lehet tanulni belőlük. Nekem igazából nagyon is tetszik az, hogy egy ilyen durván fogyasztói társadalomban is van az ellenkező irányba törekvő tevékenység.

Edinburgh, Caledonian Rd

Az egykori templom ma szálláshelyként működik.


0 megjegyzés

Salisbury Crags - csavarodik, tekeredik



A Salisbury Crags egy érdekes és igen jellegzetes sziklaképződmény Edinburgh szívében. Éles sziklaszirt-vonulat az Artúr Széke közvetlen közelében, mely a karbon időszakban (340 millió éve) alakult ki az akkor igencsak aktív vulkáni tevékenységnek köszönhetően.
Némileg a Balaton-felvidék Hegyestűjére emlékeztet engem.





0 megjegyzés

Scott Monument

Edinburgh egyik legjellegzetesebb épülete a Scott Monument, a város szívében, rögtön a Vár alatt.
Ez a világ legnagyobb emlékműve (több mint 60m magas), melyet egy író, Sir Walter Scott (1771-1832) emlékére emeltek. És, sajnos félig tréfálkozva, azt is hozzá szokták tenni, hogy ugyanez az író a legkevésbé olvasott a világon. És, bár ez nem tudományos felméréseken alapul, de azt hiszem lehet benne valami. Őszintén, tegye a szívére a kezét mindenki, és gondolja végig, hány Scott művet olvasott életében? (Ivanhoe, Rob Roy, Waverley, A tó hölgye, A kolostor...stb.).
Sir Walter Scott teremtette meg a történelmi regény műfaját és a maga korában roppant népszerű volt. Nyilván emiatt is készült el az impozáns emlékmű kevéssel a halála után.
A toronyszerű épület látogatható, szűk csigalépcsők vezetnek fel a négy, egymás fölötti, szűkülő kis teraszra. Néha kész csoda kell ahhoz, hogy egy-egy szakaszon a szembejövő forgalom ellenére felküzdjük magunkat (hátizsákokat pl. a bejáratnál le kell adni, így utólag megértem miért).
A "torony" boltívei alatt az író szobra áll, fehér márványból kifaragva. Az épületen pedig végig az ő általa megálmodott és megírt regényalakokat (64 különböző szobor) csodálhatjuk meg.
Az épület első szintjén egy kis terem Sir Walter Scott munkásságát mutatja be, itt pont az író szobra fölött járunk.
Fentről remek a kilátás! Vár, Royal Mile

Princes Street, West End

Waverley Station, Arthur's Seat
Princes Gardens






0 megjegyzés

Palace of Holyroodhouse


A palotát már jól ismertem látásból, mikor egy derűs szombat délelőtt végül belülről is megnéztem. Igazából a szomszédságában laktam több mint egy éven keresztül.
Örülök neki, hogy nem az Edinburgh-ba érkezésemkor látogattam el ide, hanem jóval később, majd másfél évnyi "ismeretség" után léptem át először a kapuját. Így a kezdeti elvárásaimnak volt ideje lecsillapodni, és igazából már nem "legleg"-eket vártam tőle, vagy a királyi családdal kapcsolatos kis pletykamorzsákat, hanem úgy tudtam megnézni, mint egy érdekes épületet, ami történetesen egy aktív uralkodócsalád otthonául is szolgál alkalmanként.
A palotáról töménytelen információt találni az interneten, ezért ezeket meg sem próbálom összefoglalni, igazából nem ez az oldala az, ami érdekes.
Az épületben nem lehet fényképezni, tehát csak külső képek következnek majd. De igazából ez nem baj, a belső terek valójában "csak" értékes szőnyegekkel, antik bútorokkal, festményekkel telezsúfolt szobák, termek, kamrák.
A legemlékezetesebb szoba, ahol Stuart Mária személyi titkárát, David Rizziot 1566-ban meggyilkoltatta a királynő hitvese, Lord Darnley. A szoba egyik sarkában a falat borító faburkolaton és a padlón is vöröses foltok láthatók, gondolom ez a vérontásra hivatott emlékeztetni (igaz, a vérhez semmi köze a sötétebb színű fapácnak).


A palota mellett található a névadó Holyrood Abbey, azaz "Szent Kereszt Apátság". Vagyis inkább csak a romjai. De még így is igen impozáns épület benyomását kelti és a rom maga kifejezetten romantikus a palota szomszédságában.






Ami nekem a leginkább tetszett, az a palotakert volt. Igazi élmény volt a gyönyőrü virágágyások közt sétálni, felfedezni, hogy a főépület mellett, némileg sövények és borok közé rejtve valódi kis üvegház birodalom szolgáltatja a királynő vágott virágait, és mintha zöldségeket is láttam volna az üvegfalakon túl...

Ami leginkább tetszett, az a kert keleti oldalán lévő kerítés, amit igen eredeti módon a kerítésfal magasságáig emelkedő füves dombocskával szinte észrevehetetlenné sikerült alakítani. A falon túl következő tágas rét így szinte teljesen egybeolvad a kerttel. Gyönyörű megoldás!




És még néhány kedvenc kép erről a napról:











0 megjegyzés

Fővárosi restanciák

Annyi mindenről szeretnék még írni Edinburgh kapcsán... És most már nem is halogathatom nagyon, mert immár Glasgowban vagyok, és az itteni benyomások, élmények is gyűlnek, jó volna azokat is megírni. Így aztán először még pár bejegyzés, ami a skót fővároshoz, Edinburgh-hoz kötődik, és utána átengedem a terepet Glasgownak, a legnagyobb skóciai városnak.

Kezdetnek itt ez a kép, legközelebb erről írok...

Palace of Holyroodhouse, "kerti lak"