Hogmanay

A skótok Óév búcsúztató, Újév köszöntő ünneplésének összefoglaló neve a Hogmanay. Itt, Edinburgh-ban már pénteken kezdetét vette a mulatság, fáklyás felvonulással, koncertekkel, tüzijátékkal.


Az ilyen régi-régi szokások mögött, mint a Hogmanay sajátos skót ünneplése, engem mindig érdekel, hogy honnan jön a többszáz éves (vagy még régebbi) hagyomány. Furcsa, de sokszor azzal szembesülök, hogy az átlagembernek elég ködös ismeretei vannak csak az eredetről. Mint a Hogmanay esetében is, akárkit kérdeztem, nem igazán voltak képben, csak az aktuális eseményekről tudtak beszélni: mikor kezdődik a felvonulás, a koncertekre éremes-e jegyet venni, bizony jól fel kell öltözni a Princess Street-en való partizáshoz mert kutyahideg lesz...stb. (de ugyanez volt a helyzet, amikor a Halloweenről kérzedtem őket). 
Igazából nem nagy ügy felkutatni honnan származnak ezek a szokások (Google a barátunk :-)) de engem pont az érdekelne, hogy akik benne élnek az adott kultúrában, hogyan látják, hogyan tartják számon a saját hagyományaikat. Nem mondom, hogy én órákig tudnék beszélni a busójárásról, de azért alap infók vannak a fejemben, mint ahogy szerintem minden magyar emberében a témáról. 
Remélem találkozom majd olyanokkal is, akik többet mesélnek ezekről a dolgokról (vagy javul az angolom, hátha csak ez a baj... :-))


Ami nekem a fáklyás felvonulás kapcsán átjött az kb. valami olyasmi, mint amit korábban a téli napfordulókor ünnepeltek sok pogány kultúrában: mostantól hosszabbak lesznek a nappalok, lassan győzedelmeskedik a fény a sötétség felett. Ezt megtámogatandó, a fáklyák és a tüzijáték is némi reményt csillant fel a valóban nyomasztó sötét téli napokon. Esetleg még az is hozzátartozhat a dologhoz, hogy (ha jól tudom) a Karácsonyt elég későn kezdték el ünnepelni Skóciában (1950-es évek? valószínűtlenül hangzik, de több helyen is ezt talátam), sokáig vallási okokból "tiltott" ünnep volt, így az ő számukra a Hogmanay-nek volt csak igazán súlya.


Mindenesetre elég erős hangulata volt a kb. 15.000 fős, fáklyával vonuló tömegnek. Néhány kép illusztrációképp.


Boldog Újévet!

Terítéken: a Karácsony

Csak pár képben elmesélem milyen is volt a karácsonyi vacsora...


Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a báránysültet csak másnap kóstoltuk meg, annyira tele voltunk a sok finomsággal...
És természetesen borlevessel meg házi kaláccsal kezdődött a vacsora, csak a nagy izgalomban ott még nem kezdtünk el fényképezni...

Dalkeith

Edinburgh központjától mintegy 7-8 km-re, délkeleti irányban található Dalkeith kies kis települése, mely egy hatalmas parkkal büszkélkedhet. December 26-án, Karácsony másnapján jártunk ott, plusz 15 fokban, langyos, szinte simogató szélben.
A többszáz éves tölgyek, gesztenyék a gyönyörű ciprusok igazán látványos együttest alkotnak a méltóságteljes udvarházzal és a többhektárnyi erdővel. A birtokon található az Esk folyó két ága, melyet számos remekbe szabott híd szel át. Van köztük kisebb, szinte csak palló-szerű, de akad két-három építészeti szempontból is igazán kiváló köztük.
A folyó menti sétautak egészen meglepően időnként rövid kis alagutakban, barlangokban tűnnek el, hogy egy rózsakertben vagy kilátóteraszon bukkanjanak elő. Egy igazi romantikus park. Ahol Jane Austen sétálgathatott annakidején. (Persze a földrajzi távolság miatt nem tette, de könnyű ideképzelni.)
Azt sejtem azonban, hogy van azért ebben a romantikában egy nagy adag mesterséges kert- és parképítészet is, még ha az elmúlt századokból is, emiatt aztán már elég porlepte ahhoz, hogy ne legyen feltűnő.
Saját képek most nincsenek, mert nagyon szürkés volt az idő, majd egy napsütéses délután visszatérek, hogy megörökítsem a sok szépséget. Addig néhány archív felvétel.

Akit bővebben érdekel a hely:
http://www.dalkeithcountryestate.com/

Kincses Sziget - avagy Cramond Island

A hétvégén egy csodás szigeten jártunk. Cramond Island. Edinburgh-tól északnyugatra van, kb 20 percnyi busz/autóútra a központtól. Gyönyörű, szikrázó napsütés volt egész délelőtt, pontosabban abban a 4 órányi "időablakban" amikor a sziget száraz lábbal is megközelíthető. (Az időpontokat itt lehet ellenőrizni, mi több érdemes is indulás előtt.) Szigorúan véve nem is sziget, hanem félsziget, amit apály idején könnyedén elérhetünk, egy cölöpökkel jelzett, jól kiépített úton (a cölöpök dagálykor is kilátszanak a tengerből, így segítve az arrajáró hajók dolgát.

Robert Louis Stevenson egyik kedvenc helye volt a sziget és a parton lévő kis falu (Cramond), gyerekként sokszor átlábalt a titokzatos és gyönyörű helyre. A falu legrégebbi (és talán egyetlen) vendéglője ma is büszke arra, hogy az író törzshelye volt az 1800-as években. Gyanítom, hogy híres regényének, a Kincses Szigetnek ez a csodálatos hely adhatott ihletet. Ilyen helyre könnyedén lehet kalózokat, elrejtett kincset és egyéb romantikus dolgokat képzelni...

A sziget maga elég kicsike, kb fél óra körbesétálni, vannak rajta kisebb csapások, ösvények, kiépített út azonban szerencsére nincs. Néhány régi és romosan álló katonai épülettől eltekintve érintetlen a hely (stratégiailag bizony elég fontos pont lehetett a modern háborúk idején is).


Odafelé menet láttunk kagylóvadászokat, akik nagy fityekkel ásták a visszíhúzódott tenger homokját. Gondolom nem véletlenül jártak arra vödrökkel és nyakig gumicsizmában, hanem bevált helyük ez a terület.

Gyönyörűen látszódott a hóborította Skót Felföld a sziget északi csücskéről.

Amikor visszaértünk a sziget körbejárása és felfedezése után az igazi szárazföldre, ez a látvány fogadott: 

Azt hiszem vannak dolgok, amiknek a megszokásához számomra végtelen időre lenne szükség (=reménytelen). Igen, a fehérség bizony dér a földön és az árnyékosabb sarkokban még némi maradék hó is volt az elmúlt napokból. Csak a miheztartás végett: erős északi szél és kb 2°C volt a hőmérséklet a fagyiskocsi környékén.

Kedvenc képem erről a túráról: a falu utolsó háza, mely egyenesen a tengerre néz...

Első hó

Vasárnap leesett az első hó a városban!
Vagy hókása.
Esetleg havaseső. Mindenesetre némi HÓ. Pár órán belül eltűnt, de kétségtelenül itt a tél. És ehhez illően elég hideg is van.
A hideggel együtt egy kisebb hentesüzlet árukészlete is megérkezett, néhány spanyol vendégünk bőröndjébe gyömöszölve. Így hát most dőzsölünk a legfinomabb sonkák, kolbászok és hurkák rengetegében.

Noha sosem rajongtam különösebben a húsokért, azért itt megtanultam értékelni a finom falatokat (fish and chips mellett nem nehéz). Bár nem akarok igazságtalan lenni, igazából a marhahús egészen jóféle errefelé. :-)
Most épp gulyásleves fő belőle. :-)