"Nyitott kapuk" 2011
A hétvégén a fenti Duvecot nevű helyen jártunk, ahová általában nem lehet bemenni, csak ha éppen kiállítás van (vagy "Nyitott kapuk" napja), alapvetően egy "alkotó közeg". Mégpedig kifejezetten textillel dolgozó művészeknek, szűkebben szövőknek.
Maga az épület is érdekes, egy közfürdőből a közelmúltban átalakított, kibővített kis remekmű. A szövőszékek a medence helyén vannak felállítva.
Ezek a színek, egészen fantasztikusak...! Bár nem tudom, hogy az ordítópirost meg a világító pinket mire használnám... :-)
Jó látni, hogy nem egyszerűen van helye ezeknek a művészeknek, hanem hogy szépen átgondolt és kialakított az a hely, ahol alkothatnak.
Szeptemberi eper
Freskók
A hétvégén ezt a fantasztikus templomot látogattuk meg.
Elég ritkán van nyitva (havonta néhány órára) úgyhogy nagyon örültem, hogy végre bejutottunk.
Nagyon tetszettek a színek, az egész templomnak különleges hangulatot adnak. A freskók meglepően modernek (korukat tekintve persze nem kellene meglepődni, hiszen csak 120 évesek) ugyanakkor rengeteg pl. Botticelli féle lágyság és finomság is van bennük.
A részletek hihetetlenül kidolgozottak. Valahogy az az érzésem, a nők mindig jobbak az ilyesmiben mint a férfiak... Annyi kis virág, gyümölcs, madárka...stb. van a díszítő elemek között, hogy alig győztem betelni velük. Arról nem is beszélve, hogy minden egyes angyalnak más-más arcot festett a művésznő. A legtöbbjüknek vörös a haja, ami ezen a tájon annyira nem is meglepő...
Az épület jelenleg már nem működik templomként, hanem rendezvényterem, bérbe adják pl. esküvőkre. Így aztán láttuk a szombat esti parti nyomait... Elsőre kicsit furcsa ez az utilitarista hozzáállás, de így legalább fenn tudják tartani magát az épületet.
Művésztelep
...hol nem volt...
Volt egyszer egy Skóciába vetődött magyar lány, akinek mindenféle járt a fejében amikor egy új, az addigitól teljesen eltérő kultúrát kezdett megismerni. És úgy döntött, hogy megosztja másokkal is a kultúrsokk hozta élményeit, gondolatait.
Azt gondolom, hogy nagyon fontos, pontosan hol is vagyunk a világban. Sok szempontból meghatároz bennünket a kultúra amiben élünk.
De talán még érdekesebb az, hogy a már (nagyjából) kialakult személyiségünkre hogyan hat egy új környezet, elvárás- és szokásrendszer? A kettő kapcsolata és egymásra való kölcsönös és folyamatos hatása az, ami engem leginkább érdekel mostanában.