Szent András napja

Edinburgh Castle

Szent András Skócia védőszentje, így a mai napot kellően meg is ünneplik a skótok. (A skót lobogón is az "András kereszt" látható.)
A legtöbb helyen munkaszünet, de a mai amúgy is különleges nap, mert szakszervezeti tüntetések és sztrájk is van a városban. (A nyugdíjjal kapcsolatos tervezett változtatások miatt, pl: nyugdíj korhatár emelése stb.) Ma tanítási szünet volt az iskolákban, és általában elég üres volt a város (a sztrájkolókkal nagyobb tömegben pont nem találkoztam).


Szent András napjához kapcsolódóan a hétvégén sok-sok programot szerveztek, hogy megemlékezzenek az ország védőszentjéről. Bár ólmot nem öntenek és gombócot sem főznek, hogy megtudják a jövendőbelijük nevét, rengeteg múzeum, vár, kastély látogatása ingyenes ezekben a napokban.
A környékbeli kastélyok közül eddig még nem jártam a Craigmillar Castle-ben, tehát ezt felkerestük (gyönyörűen konzervált, kompakt váracska), és persze azért benéztünk "az" edinburghi várba is.
(Vár vagy kastély, melyik hangzik jobban? Igazából Edinburgh Castle, de magyarul olyan furcsa lenne...)

Craigmillar Castle

Reform

Úgy tűnik, részese lehettem még egy kicsit a II Vatikáni Zsinat óta nyűtt angol miseszövegek használatának, melyeket a jövő vasárnaptól új fordítás vált le. Óriási dolog ez, amikor 40 év után új szövegeket kezdenek használni. Hatalmas változás lehet ez az anyanyelvi beszélőknek, kíváncsi leszek, nekem mennyire tűnik majd fel. Az elmúlt öt hónapban nagyjából ugyanazt a szöveget hallottam használni, ami otthon is van.
A cél, hogy a régies fordulatokat közelebb hozzák egy jó, friss fordítással a mai emberekhez. Bővebb okfejtés itt található.


***
A következő vasárnap igazából nem volt óriási a változás. Más, kicsit más a szöveg, de nem lényegesen. Kicsit rövidebb volt a mise, mint rendesen, de nem hiszem, hogy lenne összefüggés... :-)

Mazsolás kalács

Nincs mit tenni, a sok-sok fejemben lévő írnivaló közé mindig befurakodnak ilyen kis hülyeségek... De olyan örömmel csinálom őket, hogy aztán nem tudom visszafogni magam, és itt dicsekszem vele... Najó nem dicsekvés, de azért elégedett vagyok vele. 
Ez a mai ködös és hideg este gyümölcse. 

2011.11.11 - Az emlékezés napja

Nos, én őszintén bevallom, korábban nem tudtam erről a megemlékezésről. 
Az I. világháború ezen a napon ért véget 1918-ban, és 1919-től kezdve ezen a napon emlékeznek meg az Egyesült Királyságban a hazájukért meghalt katonákról. 
Már kb egy-másfél hete megjelentek a kis gomblyukba tűzött pipacsok a járókelők, a reptéri dolgozók, a buszsofőrök, de még a rendőrök balján is. Mi több, az angol válogatott is meg fog emlékezni a holnapi angol-spanyol meccsen, végül egy karszalag viselésével (a FIFA a kitűzött pipacsot nem engedélyezte nekik, mondván, hogy ezzel precendenst teremtetének).
Szép hagyománynak tartom. Arról nem is beszélve, hogy praktikus haszna is van: a kis pipacs kitűző megvásárlásával általában valamilyen veteránokat segítő szervezetet támogatunk.
Miért pont pipacs? Mert a harcmezőkön, csatatereken gyakran látni pipacsot.


Én ezzel a virágos képpel emlékezem a magam nevében. Nem piros, hanem fehér és nem pipacs hanem iszalag. De valódi, és itt nyílt ki az utca végén, november 11-én. (Ezt csak azok kedvéért írom, akik Skóciát ködös, hideg és barátságtalan vidéknek képzelik. Nincsenek kiterjedt kertészeti ismereteim, de otthon még sosem láttam novemberben a szabadban nyíló virágot.)

Paradicsomos kenyér

Hmm, bár azt írtam nem lesz főzőblog, azért ez is ide kívánkozik...
Hiába, ami kitölti a mindennapjaimat (lásd: főzés-sütés) az bizony itt is megjelenik.


Ha valakinek kedve támad kipróbálni, íme: 


Paradicsomos kenyér
40 dkg sima liszt
3 evőkanál olívaolaj
2-3 kiskanál élesztő
1 dl langyos víz
2-3 paradicsom apróra vágva, olívaolajon megrottyantva
só
csipetnyi cukor
esetleg még bazsalikom vagy egyéb fűszer, amihez kedvünk támad


Az alapanyagokat közepesen lágy tésztává gyúrjuk és kb egy órát hagyjuk kelni, lehetőleg meleg helyen.
Ha megkelt, cipót formálunk belőle, a tetejét 2-3 helyen bevágjuk és tojással megkenjük.
Előmelegített sütőben kb 200 °C-on megsütjük, amíg szép aranybarna nem lesz a héja. 


Ilyet (vagy ilyesmit) errefelé legjobb esetben is csak a lengyel pékségekben lehet kapni. 
Általában véve az a tapasztalatom, hogy a kenyérválaszték elég szegényes. De a lengyelekkel ebben is hasonlítunk egymásra: nem érjük be a fehér és a barna pirítanivaló szeletelt, téglatest alakú "kenyérrel".
Valamilyen mákoscsiga-szerű péksüteményt pl nagy örömmel fedeztem fel a napokban náluk. És állítólag sütnek mákos bejglit is karácsony környékén, úgyhogy van esélyem, hogy a lengyel boltban majd találok mákot életem első bejglijéhez... :-)

Ékezetek

Újra vannak ékezeteim!!! Hurrá! :-)


A gépemen kisebb karbantartási munkák miatt napokig sem internet, sem semmi egyéb nem működött (örömmel konstatáltam, hogy nem vagyok függő, semmilyen elvonási tünet nem jelentkezett...)


Most új operációs rendszerrel, szép lassan építem újra a gépet... :-)


Igazából mindig nagyon idegesített Márainak ez a sora: „és lehull nevedről az ékezet", de azt hiszem kezdem jobban érteni. Kivételes szerencse persze, hogy nekem pont nincs ékezet a nevemen... :-)