Almás pite

Nem akarok főzőblogot írni, de egy-egy finomság azért becsúszik... Ezt az íncsiklandozó almás pitét forrón, némi fagylalttal érdemes tálalni...

"Nyitott kapuk" 2011

A hétvégén a fenti Duvecot nevű helyen jártunk, ahová általában nem lehet bemenni, csak ha éppen kiállítás van (vagy "Nyitott kapuk" napja), alapvetően egy "alkotó közeg". Mégpedig kifejezetten textillel dolgozó művészeknek, szűkebben szövőknek.
Maga az épület is érdekes, egy közfürdőből a közelmúltban átalakított, kibővített kis remekmű. A szövőszékek a medence helyén vannak felállítva.
Ezek a színek, egészen fantasztikusak...! Bár nem tudom, hogy az ordítópirost meg a világító pinket mire használnám... :-)
Jó látni, hogy nem egyszerűen van helye ezeknek a művészeknek, hanem hogy szépen átgondolt és kialakított az a hely, ahol alkothatnak.

Szeptemberi eper

A kertünkben most érik az eper. Szeptemberben. Igaz, nem most kezdte, hanem már jó két-három hete lehet szedni egy-két szemet minden nap, a napsütéses órák számától függően. Persze tudom, hogy Edinbugh éghajlata jelentősen eltér  az otthonitól, de ezekhez a dolgokhoz még nem szoktam hozzá... Amúgy nincs az a "Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a mienk." érzésem, kifejezetten finom, édes eprek... 

Freskók

A hétvégén ezt a fantasztikus templomot látogattuk meg.
Elég ritkán van nyitva (havonta néhány órára) úgyhogy nagyon örültem, hogy végre bejutottunk.
Nagyon tetszettek a színek, az egész templomnak különleges hangulatot adnak. A freskók meglepően modernek (korukat tekintve persze nem kellene meglepődni, hiszen csak 120 évesek) ugyanakkor rengeteg pl. Botticelli féle lágyság és finomság is van bennük.
A részletek hihetetlenül kidolgozottak. Valahogy az az érzésem, a nők mindig jobbak az ilyesmiben mint a férfiak... Annyi kis virág, gyümölcs, madárka...stb. van a díszítő elemek között, hogy alig győztem betelni velük. Arról nem is beszélve, hogy minden egyes angyalnak más-más arcot festett a művésznő. A legtöbbjüknek vörös a haja, ami ezen a tájon annyira nem is meglepő...

Az épület jelenleg már nem működik templomként, hanem rendezvényterem, bérbe adják pl. esküvőkre. Így aztán láttuk a szombat esti parti nyomait... Elsőre kicsit furcsa ez az utilitarista hozzáállás, de így legalább fenn tudják tartani magát az épületet.

Művésztelep

Mára ezt a képet választottam, a hétvégi mini fesztiválról, ami a Művésztelepen lakó legkülönfélébb műfajban alkotó "művészeket" volt hivatott közelebbről is megmutatni a közönségnek. Egészen hatékony módszerrel: a művészek saját lakásuk ajtaját nyitották meg a nagyérdemű előtt, a születés helyén lehetett az alkotásokat megtekinteni, valamint teázni, beszélgetni (egyáltalán, közelebbről szemügyre venni) magukat a művészeket...

...hol nem volt...

Volt egyszer egy Skóciába vetődött magyar lány, akinek mindenféle járt a fejében amikor egy új, az addigitól teljesen eltérő kultúrát kezdett megismerni.  És úgy döntött, hogy megosztja másokkal is a kultúrsokk hozta élményeit, gondolatait. 

Íme, itt vannak (vagy inkább lesznek).

Azt gondolom, hogy nagyon fontos, pontosan hol is vagyunk a világban. Sok szempontból meghatároz bennünket a kultúra amiben élünk. 
De talán még érdekesebb az, hogy a már (nagyjából) kialakult személyiségünkre hogyan hat egy új környezet, elvárás- és szokásrendszer? A kettő kapcsolata és egymásra való kölcsönös és folyamatos hatása az, ami engem leginkább érdekel mostanában.

Isten hozott a blogomban!