0 megjegyzés

Hogmanay

A skótok Óév búcsúztató, Újév köszöntő ünneplésének összefoglaló neve a Hogmanay. Itt, Edinburgh-ban már pénteken kezdetét vette a mulatság, fáklyás felvonulással, koncertekkel, tüzijátékkal.


Az ilyen régi-régi szokások mögött, mint a Hogmanay sajátos skót ünneplése, engem mindig érdekel, hogy honnan jön a többszáz éves (vagy még régebbi) hagyomány. Furcsa, de sokszor azzal szembesülök, hogy az átlagembernek elég ködös ismeretei vannak csak az eredetről. Mint a Hogmanay esetében is, akárkit kérdeztem, nem igazán voltak képben, csak az aktuális eseményekről tudtak beszélni: mikor kezdődik a felvonulás, a koncertekre éremes-e jegyet venni, bizony jól fel kell öltözni a Princess Street-en való partizáshoz mert kutyahideg lesz...stb. (de ugyanez volt a helyzet, amikor a Halloweenről kérzedtem őket). 
Igazából nem nagy ügy felkutatni honnan származnak ezek a szokások (Google a barátunk :-)) de engem pont az érdekelne, hogy akik benne élnek az adott kultúrában, hogyan látják, hogyan tartják számon a saját hagyományaikat. Nem mondom, hogy én órákig tudnék beszélni a busójárásról, de azért alap infók vannak a fejemben, mint ahogy szerintem minden magyar emberében a témáról. 
Remélem találkozom majd olyanokkal is, akik többet mesélnek ezekről a dolgokról (vagy javul az angolom, hátha csak ez a baj... :-))


Ami nekem a fáklyás felvonulás kapcsán átjött az kb. valami olyasmi, mint amit korábban a téli napfordulókor ünnepeltek sok pogány kultúrában: mostantól hosszabbak lesznek a nappalok, lassan győzedelmeskedik a fény a sötétség felett. Ezt megtámogatandó, a fáklyák és a tüzijáték is némi reményt csillant fel a valóban nyomasztó sötét téli napokon. Esetleg még az is hozzátartozhat a dologhoz, hogy (ha jól tudom) a Karácsonyt elég későn kezdték el ünnepelni Skóciában (1950-es évek? valószínűtlenül hangzik, de több helyen is ezt talátam), sokáig vallási okokból "tiltott" ünnep volt, így az ő számukra a Hogmanay-nek volt csak igazán súlya.


Mindenesetre elég erős hangulata volt a kb. 15.000 fős, fáklyával vonuló tömegnek. Néhány kép illusztrációképp.


Boldog Újévet!









0 megjegyzés

Terítéken: a Karácsony

Csak pár képben elmesélem milyen is volt a karácsonyi vacsora...


Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a báránysültet csak másnap kóstoltuk meg, annyira tele voltunk a sok finomsággal...
És természetesen borlevessel meg házi kaláccsal kezdődött a vacsora, csak a nagy izgalomban ott még nem kezdtünk el fényképezni...

0 megjegyzés

Dalkeith

Edinburgh központjától mintegy 7-8 km-re, délkeleti irányban található Dalkeith kies kis települése, mely egy hatalmas parkkal büszkélkedhet. December 26-án, Karácsony másnapján jártunk ott, plusz 15 fokban, langyos, szinte simogató szélben.
A többszáz éves tölgyek, gesztenyék a gyönyörű ciprusok igazán látványos együttest alkotnak a méltóságteljes udvarházzal és a többhektárnyi erdővel. A birtokon található az Esk folyó két ága, melyet számos remekbe szabott híd szel át. Van köztük kisebb, szinte csak palló-szerű, de akad két-három építészeti szempontból is igazán kiváló köztük.
A folyó menti sétautak egészen meglepően időnként rövid kis alagutakban, barlangokban tűnnek el, hogy egy rózsakertben vagy kilátóteraszon bukkanjanak elő. Egy igazi romantikus park. Ahol Jane Austen sétálgathatott annakidején. (Persze a földrajzi távolság miatt nem tette, de könnyű ideképzelni.)
Azt sejtem azonban, hogy van azért ebben a romantikában egy nagy adag mesterséges kert- és parképítészet is, még ha az elmúlt századokból is, emiatt aztán már elég porlepte ahhoz, hogy ne legyen feltűnő.
Saját képek most nincsenek, mert nagyon szürkés volt az idő, majd egy napsütéses délután visszatérek, hogy megörökítsem a sok szépséget. Addig néhány archív felvétel.







Akit bővebben érdekel a hely:
http://www.dalkeithcountryestate.com/

0 megjegyzés

Kincses Sziget - avagy Cramond Island


A hétvégén egy csodás szigeten jártunk. Cramond Island. Edinburgh-tól északnyugatra van, kb 20 percnyi busz/autóútra a központtól. Gyönyörű, szikrázó napsütés volt egész délelőtt, pontosabban abban a 4 órányi "időablakban" amikor a sziget száraz lábbal is megközelíthető. (Az időpontokat itt lehet ellenőrizni, mi több érdemes is indulás előtt.) Szigorúan véve nem is sziget, hanem félsziget, amit apály idején könnyedén elérhetünk, egy cölöpökkel jelzett, jól kiépített úton (a cölöpök dagálykor is kilátszanak a tengerből, így segítve az arrajáró hajók dolgát.

Robert Louis Stevenson egyik kedvenc helye volt a sziget és a parton lévő kis falu (Cramond), gyerekként sokszor átlábalt a titokzatos és gyönyörű helyre. A falu legrégebbi (és talán egyetlen) vendéglője ma is büszke arra, hogy az író törzshelye volt az 1800-as években. Gyanítom, hogy híres regényének, a Kincses Szigetnek ez a csodálatos hely adhatott ihletet. Ilyen helyre könnyedén lehet kalózokat, elrejtett kincset és egyéb romantikus dolgokat képzelni...

A sziget maga elég kicsike, kb fél óra körbesétálni, vannak rajta kisebb csapások, ösvények, kiépített út azonban szerencsére nincs. Néhány régi és romosan álló katonai épülettől eltekintve érintetlen a hely (stratégiailag bizony elég fontos pont lehetett a modern háborúk idején is).


Odafelé menet láttunk kagylóvadászokat, akik nagy fityekkel ásták a visszíhúzódott tenger homokját. Gondolom nem véletlenül jártak arra vödrökkel és nyakig gumicsizmában, hanem bevált helyük ez a terület.

Gyönyörűen látszódott a hóborította Skót Felföld a sziget északi csücskéről.



Amikor visszaértünk a sziget körbejárása és felfedezése után az igazi szárazföldre, ez a látvány fogadott: 

Azt hiszem vannak dolgok, amiknek a megszokásához számomra végtelen időre lenne szükség (=reménytelen). Igen, a fehérség bizony dér a földön és az árnyékosabb sarkokban még némi maradék hó is volt az elmúlt napokból. Csak a miheztartás végett: erős északi szél és kb 2°C volt a hőmérséklet a fagyiskocsi környékén.

Kedvenc képem erről a túráról: a falu utolsó háza, mely egyenesen a tengerre néz...






0 megjegyzés

Első hó

Vasárnap leesett az első hó a városban!
Vagy hókása.
Esetleg havaseső. Mindenesetre némi HÓ. Pár órán belül eltűnt, de kétségtelenül itt a tél. És ehhez illően elég hideg is van.
A hideggel együtt egy kisebb hentesüzlet árukészlete is megérkezett, néhány spanyol vendégünk bőröndjébe gyömöszölve. Így hát most dőzsölünk a legfinomabb sonkák, kolbászok és hurkák rengetegében.

Noha sosem rajongtam különösebben a húsokért, azért itt megtanultam értékelni a finom falatokat (fish and chips mellett nem nehéz). Bár nem akarok igazságtalan lenni, igazából a marhahús egészen jóféle errefelé. :-)
Most épp gulyásleves fő belőle. :-)

0 megjegyzés

Szent András napja

Edinburgh Castle
Szent András Skócia védőszentje, így a mai napot kellően meg is ünneplik a skótok. (A skót lobogón is az "András kereszt" látható.)
A legtöbb helyen munkaszünet, de a mai amúgy is különleges nap, mert szakszervezeti tüntetések és sztrájk is van a városban. (A nyugdíjjal kapcsolatos tervezett változtatások miatt, pl: nyugdíj korhatár emelése stb.) Ma tanítási szünet volt az iskolákban, és általában elég üres volt a város (a sztrájkolókkal nagyobb tömegben pont nem találkoztam).


Szent András napjához kapcsolódóan a hétvégén sok-sok programot szerveztek, hogy megemlékezzenek az ország védőszentjéről. Bár ólmot nem öntenek és gombócot sem főznek, hogy megtudják a jövendőbelijük nevét, rengeteg múzeum, vár, kastély látogatása ingyenes ezekben a napokban.
A környékbeli kastélyok közül eddig még nem jártam a Craigmillar Castle-ben, tehát ezt felkerestük (gyönyörűen konzervált, kompakt váracska), és persze azért benéztünk "az" edinburghi várba is.
(Vár vagy kastély, melyik hangzik jobban? Igazából Edinburgh Castle, de magyarul olyan furcsa lenne...)
Craigmillar Castle

0 megjegyzés

Reform



Úgy tűnik, részese lehettem még egy kicsit a II Vatikáni Zsinat óta nyűtt angol miseszövegek használatának, melyeket a jövő vasárnaptól új fordítás vált le. Óriási dolog ez, amikor 40 év után új szövegeket kezdenek használni. Hatalmas változás lehet ez az anyanyelvi beszélőknek, kíváncsi leszek, nekem mennyire tűnik majd fel. Az elmúlt öt hónapban nagyjából ugyanazt a szöveget hallottam használni, ami otthon is van.
A cél, hogy a régies fordulatokat közelebb hozzák egy jó, friss fordítással a mai emberekhez. Bővebb okfejtés itt található.


***
A következő vasárnap igazából nem volt óriási a változás. Más, kicsit más a szöveg, de nem lényegesen. Kicsit rövidebb volt a mise, mint rendesen, de nem hiszem, hogy lenne összefüggés... :-)

0 megjegyzés

Mazsolás kalács

Nincs mit tenni, a sok-sok fejemben lévő írnivaló közé mindig befurakodnak ilyen kis hülyeségek... De olyan örömmel csinálom őket, hogy aztán nem tudom visszafogni magam, és itt dicsekszem vele... Najó nem dicsekvés, de azért elégedett vagyok vele. 
Ez a mai ködös és hideg este gyümölcse. 

0 megjegyzés

2011.11.11 - Az emlékezés napja

Nos, én őszintén bevallom, korábban nem tudtam erről a megemlékezésről. 
Az I. világháború ezen a napon ért véget 1918-ban, és 1919-től kezdve ezen a napon emlékeznek meg az Egyesült Királyságban a hazájukért meghalt katonákról. 
Már kb egy-másfél hete megjelentek a kis gomblyukba tűzött pipacsok a járókelők, a reptéri dolgozók, a buszsofőrök, de még a rendőrök balján is. Mi több, az angol válogatott is meg fog emlékezni a holnapi angol-spanyol meccsen, végül egy karszalag viselésével (a FIFA a kitűzött pipacsot nem engedélyezte nekik, mondván, hogy ezzel precendenst teremtetének).
Szép hagyománynak tartom. Arról nem is beszélve, hogy praktikus haszna is van: a kis pipacs kitűző megvásárlásával általában valamilyen veteránokat segítő szervezetet támogatunk.
Miért pont pipacs? Mert a harcmezőkön, csatatereken gyakran látni pipacsot.


Én ezzel a virágos képpel emlékezem a magam nevében. Nem piros, hanem fehér és nem pipacs hanem iszalag. De valódi, és itt nyílt ki az utca végén, november 11-én. (Ezt csak azok kedvéért írom, akik Skóciát ködös, hideg és barátságtalan vidéknek képzelik. Nincsenek kiterjedt kertészeti ismereteim, de otthon még sosem láttam novemberben a szabadban nyíló virágot.)

0 megjegyzés

Paradicsomos kenyér



Hmm, bár azt írtam nem lesz főzőblog, azért ez is ide kívánkozik...
Hiába, ami kitölti a mindennapjaimat (lásd: főzés-sütés) az bizony itt is megjelenik.


Ha valakinek kedve támad kipróbálni, íme: 


Paradicsomos kenyér
40 dkg sima liszt
3 evőkanál olívaolaj
2-3 kiskanál élesztő
1 dl langyos víz
2-3 paradicsom apróra vágva, olívaolajon megrottyantva

csipetnyi cukor
esetleg még bazsalikom vagy egyéb fűszer, amihez kedvünk támad


Az alapanyagokat közepesen lágy tésztává gyúrjuk és kb egy órát hagyjuk kelni, lehetőleg meleg helyen.
Ha megkelt, cipót formálunk belőle, a tetejét 2-3 helyen bevágjuk és tojással megkenjük.
Előmelegített sütőben kb 200 °C-on megsütjük, amíg szép aranybarna nem lesz a héja. 


Ilyet (vagy ilyesmit) errefelé legjobb esetben is csak a lengyel pékségekben lehet kapni. 
Általában véve az a tapasztalatom, hogy a kenyérválaszték elég szegényes. De a lengyelekkel ebben is hasonlítunk egymásra: nem érjük be a fehér és a barna pirítanivaló szeletelt, téglatest alakú "kenyérrel".
Valamilyen mákoscsiga-szerű péksüteményt pl nagy örömmel fedeztem fel a napokban náluk. És állítólag sütnek mákos bejglit is karácsony környékén, úgyhogy van esélyem, hogy a lengyel boltban majd találok mákot életem első bejglijéhez... :-)

0 megjegyzés

Ékezetek




Újra vannak ékezeteim!!! Hurrá! :-)


A gépemen kisebb karbantartási munkák miatt napokig sem internet, sem semmi egyéb nem működött (örömmel konstatáltam, hogy nem vagyok függő, semmilyen elvonási tünet nem jelentkezett...)


Most új operációs rendszerrel, szép lassan építem újra a gépet... :-)


Igazából mindig nagyon idegesített Márainak ez a sora: „és lehull nevedről az ékezet", de azt hiszem kezdem jobban érteni. Kivételes szerencse persze, hogy nekem pont nincs ékezet a nevemen... :-)



0 megjegyzés

Beethoven

Hetvegen a Queen's Hall-ban jartam es Beethovent hallgattam. Egy suket klarinetmuvesszel egyutt, aki elottunk ult. Kicsit elbeszelgettunk vele a koncert elott meg a szunetben. Hihetetlen, hogy valaki, aki nem hall, koncertre jarjon. Ahogy o maga fogalmazott: nevetseges.
Szamomra, aki a zene vilagat mindig csak tavolrol csodaltam, ez orok rejtely marad.
Ha ismeri is kivulrol a darabot, es latja a zeneszeket ahogyan jatszanak, latja a karmester mozdulatait...stb. hogyan hat ra a zene? Ilyen eros a belso kepzelet?

0 megjegyzés

Kert




Néhány napsütéses kép a kertből. Ami úgy tűnik, hogy egyelőre a miénk marad... :-) Bár felmerült, hogy a tulajdonos esetleg eladná, de végül meggondolta magát... Hála Istennek! Azt hiszem ez után a kis intermezzo után sokkal jobban értékelem, hogy ilyen szép helyen, kertes házban lakom...


Most éppen nem süt a nap, de ez nem is meglepő, hiszen délelőtt már volt pár napsütéses óra. És az időjárás elég változékony errefelé... "mint az köztudott". Igazából nem is a szeles vagy ködös, esős Skócia az, amit nehéz megszokni, hanem hogy nagyon gyorsan változik az időjárás. Szoktak is vele viccelődni a skótok, hogy nekik egy napon belül van alkalmuk mind a négy évszakot megélni. Nekem egyébként semmi gondom nincs az itteni időjárással, nem tartom depresszívnek egy kicsit sem, ezidáig.
Ha reggel esik, akkor ugyan jó ötletnek tűnik gumicsizmát húzni, de szinte biztos, hogy napközben ki fog sütni a nap, és csak bosszankodsz majd a meleg miatt... (persze saját tapasztalatból mondom). Az elmúlt néhány hónapban összesen talán kétszer volt hosszabban szürke-esős idő, amikor 2-3 napig egyáltalán nem bújt elő a nap.
És az időjárás mint beszédtéma tényleg nagyon jellemző errefelé is... :-)

0 megjegyzés

Almás pite

Nem akarok főzőblogot írni, de egy-egy finomság azért becsúszik... Ezt az íncsiklandozó almás pitét forrón, némi fagylalttal érdemes tálalni...

0 megjegyzés

"Nyitott kapuk" 2011




A hétvégén a fenti Duvecot nevű helyen jártunk, ahová általában nem lehet bemenni, csak ha éppen kiállítás van (vagy "Nyitott kapuk" napja), alapvetően egy "alkotó közeg". Mégpedig kifejezetten textillel dolgozó művészeknek, szűkebben szövőknek.
Maga az épület is érdekes, egy közfürdőből a közelmúltban átalakított, kibővített kis remekmű. A szövőszékek a medence helyén vannak felállítva.
Ezek a színek, egészen fantasztikusak...! Bár nem tudom, hogy az ordítópirost meg a világító pinket mire használnám... :-)
Jó látni, hogy nem egyszerűen van helye ezeknek a művészeknek, hanem hogy szépen átgondolt és kialakított az a hely, ahol alkothatnak.

0 megjegyzés

Szeptemberi eper

A kertünkben most érik az eper. Szeptemberben. Igaz, nem most kezdte, hanem már jó két-három hete lehet szedni egy-két szemet minden nap, a napsütéses órák számától függően. Persze tudom, hogy Edinbugh éghajlata jelentősen eltér  az otthonitól, de ezekhez a dolgokhoz még nem szoktam hozzá... Amúgy nincs az a "Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a mienk." érzésem, kifejezetten finom, édes eprek... 

0 megjegyzés

Freskók

A hétvégén ezt a fantasztikus templomot látogattuk meg.
Elég ritkán van nyitva (havonta néhány órára) úgyhogy nagyon örültem, hogy végre bejutottunk.
Nagyon tetszettek a színek, az egész templomnak különleges hangulatot adnak. A freskók meglepően modernek (korukat tekintve persze nem kellene meglepődni, hiszen csak 120 évesek) ugyanakkor rengeteg pl. Botticelli féle lágyság és finomság is van bennük.
A részletek hihetetlenül kidolgozottak. Valahogy az az érzésem, a nők mindig jobbak az ilyesmiben mint a férfiak... Annyi kis virág, gyümölcs, madárka...stb. van a díszítő elemek között, hogy alig győztem betelni velük. Arról nem is beszélve, hogy minden egyes angyalnak más-más arcot festett a művésznő. A legtöbbjüknek vörös a haja, ami ezen a tájon annyira nem is meglepő...



Az épület jelenleg már nem működik templomként, hanem rendezvényterem, bérbe adják pl. esküvőkre. Így aztán láttuk a szombat esti parti nyomait... Elsőre kicsit furcsa ez az utilitarista hozzáállás, de így legalább fenn tudják tartani magát az épületet.

0 megjegyzés

Művésztelep

Mára ezt a képet választottam, a hétvégi mini fesztiválról, ami a Művésztelepen lakó legkülönfélébb műfajban alkotó "művészeket" volt hivatott közelebbről is megmutatni a közönségnek. Egészen hatékony módszerrel: a művészek saját lakásuk ajtaját nyitották meg a nagyérdemű előtt, a születés helyén lehetett az alkotásokat megtekinteni, valamint teázni, beszélgetni (egyáltalán, közelebbről szemügyre venni) magukat a művészeket...

0 megjegyzés

...hol nem volt...

Volt egyszer egy Skóciába vetődött magyar lány, akinek mindenféle járt a fejében amikor egy új, az addigitól teljesen eltérő kultúrát kezdett megismerni.  És úgy döntött, hogy megosztja másokkal is a kultúrsokk hozta élményeit, gondolatait. 

Íme, itt vannak (vagy inkább lesznek).

Azt gondolom, hogy nagyon fontos, pontosan hol is vagyunk a világban. Sok szempontból meghatároz bennünket a kultúra amiben élünk. 
De talán még érdekesebb az, hogy a már (nagyjából) kialakult személyiségünkre hogyan hat egy új környezet, elvárás- és szokásrendszer? A kettő kapcsolata és egymásra való kölcsönös és folyamatos hatása az, ami engem leginkább érdekel mostanában.

Isten hozott a blogomban!